Ami nagyon megható volt, a szemében egy kis pislákoló fény. Tudja mire számíthat, tisztelettudó. Pajtizós, közeledő viccelődésemre az amúgy fagyott arcát elönti egy kedves, szívet melengető mosoly. Hajtja a lovakat, szügyükön több hónapos szar száraz csomókban csüng elfele. Lágyan füttyent nekik egyet, egyszer csap a bal lapockára, a sodródó szán ne kapjon cigányutat és boruljon velünk ott ahol a híd és az út összeér.

Mínusz húsz fok, egy szál farmer, deréktájékon elfeslett műszálas kabát. Gumicsizma. Két zoknival. Kezét a kabátujjba húzza. A köd nem sokat enged. De sejtet valamit a táj. Haladunk felfelé a Hargitán. Harcol a Nap a köddel. Kései szabdalnak. Először fehér gombostűfejként mutatja meg magát, aztán eloldalog a köd, magunk mögött hagyjuk. Kopár, sziklákkal, bokrokkal borított táj, a távolban magányos fenyő, az út mentén elfeslett fenyőrúd fáradtan leesve adja fel amire rendeltetett. Nem is érti az ember mi funkciója itt egy ilyen jellegű kerítésnek. Derékmagas oszlopok, arra karvastag fenyőszárak szegelve azt mutatják hogy az ember itt is itt van. Ne félj vándor körülötted élet van.

Az igazi művészet meglátni a tömegben megbúvó tehetséget.

Több tízmillió forintért megvenni a tutit nem művészet. Semmi nem kell hozzá, csak pénz. Meg egy nagy rakás sznobéria.

Overdose nyolcszázezer forintért talált gazdára egy szlovákiai magyarnál. Egy lóért ez nem pénz. Magyar faluban tartja, hogy magyar színekben indulhasson nemzetközi versenyeken. Ehhez kellett valami! Isteni szerencse, tudás, bármi....

Mikóczy te egy isteni mázlista vagy, avagy mocskos tehetséged van hogy megláttad ebben az angol tenyésztésű csodalóban az értéket. Magyar büszkeséget csináltál belőle. Így legyünk nemzetiek, így legyünk mi büszke magyarok!

Vegyél még sok lovat!

Úgy általában az olaszokat mindenki szereti. Olyan kis szeretnivalóan bohémek, csilingelő a nyelvük, egyszerű, és mindenki számára ehető kajájuk, szerintük a világon nekik van a legjobb boruk. És persze szeretik a magyar nőket. De őket ki nem szereti?! Egy nép Európában, akire ha gondolunk, semmi rossz nem jut eszünkbe.

Olyan szeretnivalóan semmilyenek. Számomra. 

De az ilyen kedves kis digók, miért esznek énekesmadarat? Miért van az, hogy az a különleges pici, egyedi, olyan létfontosságú nekik? Oké, hogy már unjátok a tésztát, meg hogy nem tudtok egy rendes bélszínt elkészíteni. 

Szegények voltak ők. Vidéken ott is él szegény ember. És aki szegény, nyilván megeszik mindent , mi ehető. Aztán ezt a szokást - a már nem annyira éhes, viszont annál inkább sznob- közép és felsőosztály is átvette. Mint amikor mi a menzás zsírosdeszkáról anekdotázunk gyertyafényes vacsora mellett. Hát a zsíros deszka szar volt. Sózva is, cukrozva is. Csakhát a sulinak arra tellett. Nem is lett belőle ínyencség a Hamingway étterem étlapján. De nem azért mert szar, hanem mert van belőle dögivel, és mert abban nincsen semmi különleges. Azonban második fogásként elfogyasztani egy tengelicet, vagy egy sárgarigót!

-Na azt, gyerekek ki kell próbálnotok! Isteni. És ahogy elkészítik!? Micsoda mennyei ízek. 

Egy tengelicen húsz gramm hús ha van, talán túlzásba is vittem. Fel tudjuk idézni az ízét? Persze hogy nem. Íze különösebben egyik húsnak sincs. A fűszerezéstől lesz ehető az oldalas is, meg ugye a kolbász, meg a grillcsirke. Ha megfűszereznek húsz gramm húst, mit érzünk? A fűszerek ízkavalkádját.  

Én a kaviárt nem szeretem. Biztos annak is különleges íze van. De az annyira nem zavar, mert a halikra nem énekel, és mert nem is olyan aranyos mint egy nádiposzáta. Mellesleg annak a tenyésztését már rég nagyiparban űzik. Nem is olyan drága, nem is olyan sikk már azzal menőzni. Kaviárt baz, lehet kapni a Tescoban is.

Szóval Itália csendes. Figyeljük meg. Ahhoz képest milyen zsivaly van a Mecseken, vagy a Dráva partján. Kiírtották az összes énekesmadarukat. Először azzal, hogy minden létező fából hajót építettek, meg persze felépítették Rómát. Majd Neró leégette, hogy aztán felépíthesse újra. Ő rendelte el aztán, hogy házak nem érhetnek össze, és az első emeletig kőböl kell épülniük.

Szóval persze madár nincs erdő nélkül, de hogy biztosra menjenek, hát a maradékot meg is ették. Persze bánják is rendesen. Az élet nem élet madárfütty nélkül, ezt Ők is tudják. Ezért is van minden egyes erkélyen kanári egy ketrecben csücsültetve. Ha már Ők csendben találják magukat, akkor is szóljon már valami. A helyzet detto az araboknál, csak ők már leszoktak a madárevésről.

Most hozzánk jönnek, illegálisan énekesmadárra vadászni. Hogy aztán otthon eladják inyencségként. Én nem szeretem azt, hogy az olaszok a mi énekesmadarainkat megeszik.

Nekem ez jut eszembe Itáliáról. Itália csendes, mert megöltek mindent maguk körül. Azért beszélnek hangosan és énekelve, mert hiányzik nekik a madárének.

Az énekesmadár szól belőlük. Amit megettek....

Most akkor végig fogják járni a falvakat, és a fél vidéket félholtra verik?

 Lemaradtál? ITT nézd meg.

Mert kutyáinkat láncra verve tartjuk, mocsokban és ürülékben tocsognak ebeink.

(Világ kutyái egyesüljetek!)

Elkeseredettek Ők, és az elkeseredett ember tehetetlenségében hülyeséget csinál. Radikális állatvédők, kiskertet kettőhússzal védők, magánutad felett kábelt kifeszítők! Nektek mind igazatok van, és nemes célt szolgáltok, de a cél nem szentesíti az eszközt. Persze drukkolok nektek, hogy az, amit csináltok a törvényhozókat végre ültesse be dolgozni a parlamentbe, és olyan törvényeket hozzanak, amitől elmegy az emberek kedve a másét elvenni, az állatot kínozni.

Mert csak ez lehet a megoldás! Nem járhatnak Önkéntes igazságosztók az éjszakában hogy lecsapjanak ott, ahol azt fontosnak látják! Persze mindig lesznek olyanok, akiken a törvény nem fog. Akkora ökör, hogy nem érzi a büntetés súlyát csak ha a húsáig hatol. Na az ilyet verni kell. Van ilyen. Ez a gyerek nem ért a szép szóból. Pofont neki!

De hol kezdődik az állatkínzás, kedves radikálisok? A nagymami, aki azért vesz pincsit, hogy társalkodónőként szolgálja őt öreg napjain, járásképtelenségig hizlalja, naphosszat bezárva tartja. Ő állatkínzó? Bizonyos értelemben igen. De ugye őt nem fogjátok félholtra verni, mert attól lesztek aztán végképp hiteltelenek.

Mert ti olyan embertípus vagytok, hogy ha már mindenki kutyaruhában járatja kedvencét, és minden kutya megbecsülve él, ti találni fogtok más indokot arra hogy verjetek. Félek tőletek, nem mert kínzom a kutyám, hanem mert elhiszitek, hogy ezzel ti a jó ügyet szolgálva igazságot hoztok el nekünk. De az igazság az, hogy aki így tartja kutyáját, nem is érti, miért kap pofont. Nem lett neki megtanítva hogy ha belép egy helyre akkor illik köszönni, és emiatt nem érti miért is néznek rá rossz szemmel ha nem teszi.

Sétáljatok végig egy falun,

kutya nem több egy hangfunkcióval ellátott mozgásérzékelőnél.

A disznó sem több egy négylábon járó vacsoránál, ezért négy négyzetméteren éli le életét. Szerintem az is állatkínzás. Akkor most verjem meg az összes sertéstenyésztőt?

Fiúk! Így, nem fog mellétek állni senki. Magányos harcosként fogtok lófrálni a sötét éjszakában, és csak félni fognak tőletek. Amit képviseltek, senki sem áll mellé. Lépjetek a törvényes útra! Hozzatok létre weboldalt, készítsetek filmeket, hallassátok hangotok a rádiókban, és követeljetek erősebb jogvédelmet állatainknak! Járjatok el a magyar falvakba és nem veréssel, hanem lakossági fórumon beszélgetve mondjátok el, ti, mire gondoltok! Alapítványt hozzatok létre, gyűjtsetek pénzt, és finanszírozzátok nemes ügyetek! Így megy ez.

PETA

Ja, hogy az sokkal bonyolultabb? Meg pénzbe kerül? Hát ugyanez a baj azokkal, akik kutyájukat nem becsülik. Nekik is pénzbe kerül, és attól kezdve már nem olyan izgi.

Egy fröccsöt légyszi!

Hosszúlépést.

NANemá, ugye ezt nem gondolod komolyan.

Mert?

Miért?

 Megrögzötten ragaszkodom a szódához. Nem azért mert sajnálom a Levitől a pénzt (büszkék vagyunk rá is), de azért biztosan ő is húzná a száját, ha egy borfesztiválon a fröccsét ásványvízzel kapná.  Pedig a boros társadalom  tudottan  nagyon is  konzervatív.  Van is rá okuk, '98 és '02 közt volt igen jó a dolguk. Nem is baj ez, de akkor hol kezdődik itt a magyar öntudat? Ha magyar ember palackozta ásványvízzel, vagy a magyar találmány szódával isszuk szőlőjének nedűjét?

Nem tudom mikor teszek jót. Hogy PC maradjak ittis ottis.

A szóda jó dolog. Hidegen, nagy buborékkal, nyári melegben, nagy zaba után. Tehát mindig. Csudajót tudunk tőle böfögni. Fel is lazítja a nehéz ételt egy kicsit, ahogy érzem, gyomrom sötét bugyraiban mintegy vulkáni hőforrrásban bugyognak ki a a co2 buborékok.

Meg magyar is. Ráadásul. De én inkább azért szeretem, mert jó emlékek kötnek hozzá.

Köszönjük Ányos!

Locsoláskor a legpraktikusabb locsolóeszköz a szódásszifon, teli feszültséggel lefojtott vízzel. Hogy lehet ásványvízzel jól csatakosra locsolni egy lányt két méteres biztonságos távolságból? Sehogy.

Bort sem lehet inni ásványvízzel. Minden ásványvízgyártó azon szenved, hogy elhitesse, a vizüknek milyen különleges , egyedi ízvilága van. Időről időre próbálnak a borversenyekhez hasonló mustrát rendezni, valami oknál fogva senkit nem érdekel. De ha már elhisszük hogy íze van, akarjuk azt borhoz keverni?

A borba szóda való. Ez így van jól. Ha az a bor már csak szódával iható :) Másrészt.

Szódát kapni étteremben nem könnyű feladat. Sokan fogalomzavarban szenvednek hirtelen, és egyből ásványvizet hoznak, mások korrektebb eljárásban közlik, csak ásványvízzel szolgálnak ki. De miért? Sose értettem.

Ha nekem éttermem lenne, lehetne szódát is, meg ásványvizet is, meg csapvizet is kapni. A franciák alkotmányában törvény rendelkezik. A vízhez jutás joga minden polgárukat  megilleti.  Nem is voltam még francia étteremben, ahol ne adtak volna kérés nélkül egy pohár vizet.

Általában - belső körökben ezt beszélik- azért lehet csak ásványvizet kapni egyes éttermekben, mert nagyobb rajta az árrés. A szódát meg csak 10 Forint/dl adják, és azért nem éri meg talpalni.

De könyörgöm, eszébe jutott már vendéglátósnak az a megoldás, hogy mondjuk drágábban adja a szódát? Na? Hogy hangzik? Megoldás lehet?

Hülyegyerek. Felállsz! Bocsánatot kérsz azért, hogy létezel, és büntiből ötször elénekled a magyar himnuszt.

Hogy megtanuld hol a helyed!

Láttunk már sikeres embert? Na az nem úgy néz ki hogy minden "ünnep" alkalmából azon kesereg mit is baszott el. Nem ám. Mert az ilyet úgy hívják lúzer, balfék, szerencsétlen, komplexusos osztályhülyéje.

NA ilyen a magyar.

Komplexusos, depressziós. De hát milyen is lehetne, ha gyerekkorától kezdve ezt verik belé? Ünnepeljük azt hogy levertek, felakasztottak, megszálltak minket. Esedezve rinyálunk Istennek hogy mostmár aztán segítsen meg, mert eddig már annyit szívtunk, hogy most már igazán megérdemlünk egy kis jólétet.

Deeznemígy megyám pajtikák!

Elintézzük azzal, hogy mi kértük, meg esedeztünk érte, még arról is felvilágosítottuk a MIURUNKAT hogy mennyit szoptunk.

És baszki megint nem tesz értünk semmit. Meddig lesz ez így?

Isten mondjon le!

Van helyette másik. Majd elintézi ő. A másik felkent. Mert a mi országunk mifiának két felkentje létezik, és imádattal esedezik érte.

Ahelyett hogy elhinné. Amit tesz, meghatározza kis, és tágabb értelemben vett környezetét is. Ha összeszedi a szemetet (á dehogy-naív, talán először nem dobja el), tisztességgel végzi a rászabott munkát, köszön, mikor vásárló lép be üzletébe.

Higgyük el, a mi Istenünk bennünk lakozik. Mi tehetünk arról amiben élünk, ahogy élünk.

Egészségügyi reform? Dehogy kell nekünk. Minek az. Azt a kommunisták találták ki. Azt a kommunisták találták ki, nem is lehet jó ötlet. Így csakazértis nem szavazom meg a vizitdíjat, a kórházi napidíjat. De persze az nem olyan jó, hogy mikor a nagyival baj van, nemérdeklem orvosok, meg várjonmég  nővérkékkel van tele a kórház. A klotyó kettőhúszig összeszarva, és még ezekután zsebbe fizetek a dokinak. Tehát fizetek.

Fizetek így is, úgy is.

Kitenyésztettük Európa legkorruptabb embertípusát Homo Medicus Hungaricus néven. A magyar orvos.

Keseregjünk tovább, kérjük még segítségét! Azzal már meg is tettünk mindent. Istent meg vagy fogja érdekelni, vagy nem. Hogy mi, itt, hogy élünk.

Szerintem nem érdekli.

Kutyával bejönni TILOS! Kutyát a tóban fürdetni mégTILOSABB!

Mit tehetünk? A szabál, az szabál. Ki kell menni, el kell menni. Szégyeld magad rebellis polgár! Bokafogás.....

Minden nap szembesülök hiányosságommal, vagy inkább testi fogyatékosságommal. Két kis kutya lóg madzaggal testemhez illesztve. Bár persze kérdezhetnénk, miért akar minden kisebbség egyenlő jogokat a többséggel. Tényleg miért is? Amikor a franciák kitalálták a "Szabadság Egyenlőség Testvériség" hármast, még nem is gondolták mekkora nagy bajt borítanak Európára. Azóta van min acsarkodni immár több mint kétszáz éve. Egy kisebbség akkor kezdi igazán hallatni igényeit, amikor látja, látni véli, hogy azzal nem okoz különösebb hátrányt a többség számára.

Így van ez a buziknál is, a zsidó, szlovák, lengyel, szerb, bolgár kisebbséggel is. Puszta létezésük, lehetőségük arra, hogy kultúrális hagyományaikat távol gyökereiktől is ápolhassák nem zavar senkit. Sőt! Igazán érdekes lesz a mindennapunk attól, nem is kell elutaznunk hogy más kultúrákat megismerjünk. Akár úgy is felfoghatnánk, nagyon is költséghatékony a kisebbséget kiélni hagyni. Sokkal egyszerűbb melegfelvonulásra az Andrássyra kinézni, mint emiatt kiutazni Berlinbe. Én kényelmes típus vagyok, de érdeklődő. Érdekel az, ahogy ott bohóckodnak a buzik, meg a transzik. Nem tehetek róla, engem szórakoztat a másképp gondolkodás.  Ma, Európában egy olyan világot építünk, ahol házhoz jön a világ, ki sem kell mozdulnunk.

Persze ehhez meg kell nyitni agyunk azon szegmensét, mely megérteti velünk hogy szinesen élni jobb, mint feketén-fehéren. A kutyatartó kisebbség sem hiába érzi ugyanazt amit a kultúrális kisebbség, testi fogyatékos kisebbség, homo-transz-szexuális kisebbség megél ma, itt a Kárpát-medencében. Bár meg kell hagyni, sokszor az az érzésem, Magyarország a térségben e tekintetben még mindig élen jár, ha hisszük ha nem, pozitív értelemben.  

Ahhoz hogy a többség elhiggye nekünk, mi tényleg nem zavarjuk őket, azt el is kell velük hitetni. Szedjük össze a fonott kalácsot kutyánk után! A kutya ma láncravert, sárban és ürülékben tocsogó állat. Egy kutya bolha nélkül nem is kutya.

Ehhez előbb mindezt meg kell változtatni.