Úgy általában az olaszokat mindenki szereti. Olyan kis szeretnivalóan bohémek, csilingelő a nyelvük, egyszerű, és mindenki számára ehető kajájuk, szerintük a világon nekik van a legjobb boruk. És persze szeretik a magyar nőket. De őket ki nem szereti?! Egy nép Európában, akire ha gondolunk, semmi rossz nem jut eszünkbe.

Olyan szeretnivalóan semmilyenek. Számomra. 

De az ilyen kedves kis digók, miért esznek énekesmadarat? Miért van az, hogy az a különleges pici, egyedi, olyan létfontosságú nekik? Oké, hogy már unjátok a tésztát, meg hogy nem tudtok egy rendes bélszínt elkészíteni. 

Szegények voltak ők. Vidéken ott is él szegény ember. És aki szegény, nyilván megeszik mindent , mi ehető. Aztán ezt a szokást - a már nem annyira éhes, viszont annál inkább sznob- közép és felsőosztály is átvette. Mint amikor mi a menzás zsírosdeszkáról anekdotázunk gyertyafényes vacsora mellett. Hát a zsíros deszka szar volt. Sózva is, cukrozva is. Csakhát a sulinak arra tellett. Nem is lett belőle ínyencség a Hamingway étterem étlapján. De nem azért mert szar, hanem mert van belőle dögivel, és mert abban nincsen semmi különleges. Azonban második fogásként elfogyasztani egy tengelicet, vagy egy sárgarigót!

-Na azt, gyerekek ki kell próbálnotok! Isteni. És ahogy elkészítik!? Micsoda mennyei ízek. 

Egy tengelicen húsz gramm hús ha van, talán túlzásba is vittem. Fel tudjuk idézni az ízét? Persze hogy nem. Íze különösebben egyik húsnak sincs. A fűszerezéstől lesz ehető az oldalas is, meg ugye a kolbász, meg a grillcsirke. Ha megfűszereznek húsz gramm húst, mit érzünk? A fűszerek ízkavalkádját.  

Én a kaviárt nem szeretem. Biztos annak is különleges íze van. De az annyira nem zavar, mert a halikra nem énekel, és mert nem is olyan aranyos mint egy nádiposzáta. Mellesleg annak a tenyésztését már rég nagyiparban űzik. Nem is olyan drága, nem is olyan sikk már azzal menőzni. Kaviárt baz, lehet kapni a Tescoban is.

Szóval Itália csendes. Figyeljük meg. Ahhoz képest milyen zsivaly van a Mecseken, vagy a Dráva partján. Kiírtották az összes énekesmadarukat. Először azzal, hogy minden létező fából hajót építettek, meg persze felépítették Rómát. Majd Neró leégette, hogy aztán felépíthesse újra. Ő rendelte el aztán, hogy házak nem érhetnek össze, és az első emeletig kőböl kell épülniük.

Szóval persze madár nincs erdő nélkül, de hogy biztosra menjenek, hát a maradékot meg is ették. Persze bánják is rendesen. Az élet nem élet madárfütty nélkül, ezt Ők is tudják. Ezért is van minden egyes erkélyen kanári egy ketrecben csücsültetve. Ha már Ők csendben találják magukat, akkor is szóljon már valami. A helyzet detto az araboknál, csak ők már leszoktak a madárevésről.

Most hozzánk jönnek, illegálisan énekesmadárra vadászni. Hogy aztán otthon eladják inyencségként. Én nem szeretem azt, hogy az olaszok a mi énekesmadarainkat megeszik.

Nekem ez jut eszembe Itáliáról. Itália csendes, mert megöltek mindent maguk körül. Azért beszélnek hangosan és énekelve, mert hiányzik nekik a madárének.

Az énekesmadár szól belőlük. Amit megettek....